Az evangélikus parókia egyik szobájának falán függött sokáig egy régi-régi kép, amelyet az egyházközség még az alapításának idejéből őrzött meg. Eredetéről nem maradtak fenn feljegyezések, így története sem ismert. Az alkotás annak a nevezetes eseménynek állít emléket, amikor 1530-ban Augsburgban, a birodalmi gyűlésen V. Károly előtt felolvasták az új vallás Luther által kidolgozott és Melanchton közreműködésével átdolgozott dogmáit. A nevezetes irat eredetileg a görög Apologia [Védőbeszéd] címet kapta, majd német elnevezése Confession oder Bekenntniss des Glaubens etlicher Fürsten und Städte [Konfesszió, avagy egyes fejedelmek és városok hitének megvallása] lett, később latin fordítása alapján Confessio Augustana [Ágostai hitvallás] címen vált közismertté. Augsburg régi magyar neve Ágosta volt, innen az irat magyar elnevezése.

Időközben kiderült, hogy a Györkönyben eddig szerényen meghúzódó festmény egyháztörténeti ritkaság, ugyanis az 1724-ben készült alkotás az egyetlen tárgyi emlék a XVIII. századból, a Magyarországra betelepült evangélikus németség korai korszakából. A kép címében felcserélték az eredeti latin szórendet, így lett belőle Augustana Confessio, feltehetően a német nyelvterületen elterjedt Augsburger Confession hatására. A „festett hitvallás” bemutatása során Harmati Béla László leírását követjük – némiképp korrigálva az ő olvasatát, valamint megadva a szövegek magyar fordítását is.

A mű középpontjában álló szakrális-szimbolikus ábrázolást két – a hittételek kihirdetésével szoros kapcsolatban álló – történelmi alak, Luther Márton és János szász választófejedelem fogja közre. A választófejedelem kardot és pálcát tart, Luther bal kezében biblia, jobb kezében pálmaág. Mellettük, a kép szélén, címerük látható. A választófejedelem feje felett a következő bibliai szöveg olvasható: „Die Könige sollen deine Pfleger, und ihre [olvashatatlan szó következik, az eredeti bibliai helyen ez áll: Fürstinnen] deine Seugammen sein. Esa. 49. v. 23.” [„És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid.”] Luther feje mellett pedig ez található: „Und ich sahe einen Engel fliegen, mitten durch den Himmel, der hatte ein ewig Evangelium zu verkündigen, denen die auf Erden sitzen und wohnen. Apoc. 14. 6.” [„És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot.”]

A kép centrumában található szimbolikus kompozíció a kősziklán álló ótestamentumi frigyládára épül fel. Ezen a következő szöveg olvasható: „So seyd ihr nun erbauet auf den grund der Apostel und Propfeten, da Jesus Christus der Eckstein ist. Ephes: 2 v 20” [„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus.”] Felette a BIBLIA SACRA nyugszik. A biblián egy hétágú gyertyatartó áll, talapzatán a lutheri reformáció egyik alapgondolatának tekintett felirattal: „Verbum Dñi manet in aeternum” [„Az Úr igéje örökké megmarad.”] A gyertyatartó alsó része mellett két angyalka látható, kezükben nyitott könyv, rajta rövidített felirat: „At. Ev.” [Altes Evangelium, azaz régi evangélium.] Az Ótestamentumról van szó, amelyen az Újtestamentum alapszik. Luther azt vallotta, hogy az Ószövetségben ugyanaz az Úr szól hozzánk, mint az Újszövetségben. Az ábrázolás ezt a folytonosságot és kapcsolatot fejezi ki a két könyv között. A gyertyatartó méreteivel hangsúlyosan uralja a kép terét. Nem véletlenül, mivel karjain 21 medalion formában a festmény fő témája, az Ágostai hitvallás tételeinek képe és mellette a számuk látható.

A festményen legfelül, a cím alatt, a Szentlélek galambja száll. A galamb körül sugár alakban megjelenő feliratok ebből a vízszintesen elhelyezkedő alapmondatból indulnak ki: „ Der Geist des Herrn” [Az Úr lelke] A sugarakban, balról jobbra haladva, hat gondolat olvasható. Elsőként: „Der Furcht des H.[errn]” [Az Úr félelme]. Ezt követően (az egyes fogalmakhoz minden esetben odagondolva az alapmondat birtokos szerkezetéből a „Der Geist” [szelleme] kifejezést): „der Erkänntnis” [a felismerésnek]; „der Stärke” [az erőnek] „des Rahts” [a tanácsnak]; „des Verschtandes” [az értelemnek]; „der Weisheit” [a bölcsességnek]. A képen elemeire bontott ótestamentumi szöveg Ézsaiás könyve 11. részének 2. versében, Luther eredeti német fordításában, ekként olvasható: „Auf welchem wird ruhen der Geist des Herrn, der Geist der Weisheit und des Verstandes, der Geist des Rates und der Stärke, der Geist der Erkenntnis und der Furcht des Herrn”. [„A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”]

A kép alján jobbra található írás a mű keletkezésének körülményeiről tanúskodik: „Ecclie Györköniensi, Obtulit P Gloria Dei An: Tren: 1724 Die 2 Iuni” [Györkönyi eklézsia, készült Isten dicsőségére, az 1724. év június 2. napján] Alkotójának nevét sajnos nem ismerjük.

A művészettörténeti kutatás a következő eredménnyel járt: „A festmény alapjául valószínűen Jacob van der Heyden (1573-1645) által az Ágostai Hitvallás centenáriumára készített képes metszete szolgált, melynek egy nyomtatott példányát az 1724-ben betelepülő hesseni német evangélikusok hozhatták magukkal. E minta alapján készíttethették el egyszerűsített változatát olajfestmény formájában.” – írja Harmati. Az egyháztörténeti különlegességet képviselő műalkotás elkerült a györkönyi eklézsiából, és jelenleg az Evangélikus Országos Múzeumot gazdagítja. Hogy mekkora értéket képvisel, arra jó példa, hogy az Országos Széchényi Könyvtárnak a Biblia Sacra A könyv, „mely örök életet ád” című 2008. november 21 – 2009. március 29-ig tartó reprezentatív kiállításán a hazai evangélikusság többek között ezzel a képpel is képviseltette magát. Brunn János 2010 december