A középkorban az egyes helységekből származó előnevek vagy az onnan való származást vagy a terület birtoklását jelentették. Utóbbi esetben többnyire akkor használtak előnevet is valamely létező terület után, ha azt hűbér gyanánt nyerték királyi szolgálatban. Ez legtöbbször nemesi címer adományozásával is járt. A Györköny régi nevéből képzett „Gyérkényi/Gyerkényi/Gyerkeni” predikatum használata a történeti adatok szerint egyetlen családhoz fűződik csupán: a Pyber nevezetű nemesi famíliához. Nemzedékeinek hosszú sorából három jelentősebb alakot emelünk ki.
Először egy 1299-ben, III. András idejében keletkezett latin nyelvű iratban találkozhatunk e megnevezéssel. A szöveg szerint egy bizonyos Paulus Pyber de Gyérkény, azaz Gyérkényi Pyber Pál nevezetű egyházi személynek, – aki az idő szerint a gottali Szent György apátság apátja, pápai főjegyző és Bars megye főesperese –, a Nagyszombatban lévő minorita és klarissza rendház között keletkezett vitás ügyben kellett a király megbízásából közvetítenie. A Gyérkényi előnév ebben az esetben valószínűleg csak a származási helyet jelöli. Ennél többet e név viselőjéről nem tudunk.
Ezt követően majd két évszázadig a Pyberek további tevékenységéről nincsenek ismereteink.
1476. V. 5-én, Budán kelt adománylevelében Mátyás király Pyber Benedeknek, a budai királyi kúria provisorának (udvarbírájának) és rokonainak adja Györköny „várost”, és hozzá Szabaton, Gyönk, Dorog, Gyűrűs, Szentlőrinc és Hencse birtokokat, amelyek előbb Maróti Mátyus mácsói báné voltak. Pyber Benedek még ugyanezen év június 11-én testvéreivel együtt nemességet és címert is kap a királytól. A címer felső részében a megadományozott nevének kezdőbetűi láthatók, B(enedictus) P(yber), a középpontjában pedig két vízikerék áll. Pyber Benedek, aki pozsonyi dézsmaszedőből vált a király egyik legfőbb emberévé, az okirat szerint paraszt szülőktől származott, és közelebbről nem részletezett érdemeinél fogva, meg nem nevezett testvéreivel együtt kapott armálist. Ez az aktus feltételezhetően valamilyen módon összefügg a kétszáz évvel korábban élt és tevékenykedő Gyérkényi Pyber Pállal, és talán nem véletlen, hogy éppen Györköny az adományozás tárgya. Források azonban erre nézve nincsenek. Ezzel a királyi gesztussal mindenesetre a régi „Gyerkényi” predicatum használata ismét gyakorlattá válhat, de immár nem származási, hanem nemesi előnévként. Szekfű Gyula egyik tanulmányában a következőket írja Mátyás budai várnagyáról: „Pyber Benedek egyszer megfenyeget egy nagybirtokost, Várdai Miklóst, aki a birtokairól elköltözőket akadályozza, pedig »király ő felsége birtokairól – mondja a várnagy – bárki szabadon mehet a te birtokaidra«, de ha Várdai megátalkodnék, akkor magára vessen, ha »valami baj éri, mivelhogy nem lehet mérték és összehasonlítás a királyi felség és az alattvalók közt.” Íme, itt is megtaláljuk Mátyásban az újkori abszolutisztikus fejedelem arcvonásait, aki oly energikusan veti a mérlegbe saját hatalmát a jobbágyság védelmében.” Később a birtokok, feltehetően Benedek elhalálozása miatt, testvérére, Zsigmondra szálltak. 1497. V. 19-én a budai káptalan előtt „Gyewrkeni” Pyber Zsigmond pápóczi prépost és győri kanonok, a Györköny mezővároshoz tartozó előbb felsorolt birtokokon lévő összes jogait másik testvére, Pyber András leányának, Annának és jegyesének, Imre deáknak adja azon kikötéssel, hogy magtalan haláluk esetére a birtokok Pyber András utódaira szállnak át. Három hónap múltán a fehérvári káptalan Gyerkeni Pyber András leányát, Annát Imre deákkal eljegyzi, és „Gyerken, Dorog, Zenthlewryncz, Naghzabathon, Gyewnk, Gyewrews” birtokon fiakénti örökösödést biztosít számára. Imre ezzel egy időben felveszi a „Gyerkeni” előnevet. 1554-ben Gyerkeni Imre deák mint csáktornyai udvarbíró jelenik meg egy fennmaradt iratban.
Ezt követően a név az 1562 táján Nagyszombatban született Gyerkényi Pyber Jánossal tűnik fel ismét. Apja Gyerkényi Pyber Jakab, anyja Nagy Katalin. Olmüci, bécsi és római tanulmányai után 1587-ben, Győrben szentelték pappá. Papi pályáját szülővárosában kezdte, majd hamarosan igen gyors egyházi karriert járt be: 1592-ben már a tornai főesperességet irányította, 1611-ben pécsi püspökké, 1616-ban esztergomi nagypréposttá nevezték ki, majd még abban az évben váradi püspök lett. 1622-ben két szerencse érte: az országgyűlés a nádori ítélőszék főpapjának választotta meg, a király pedig ama bizottság elnökének, melyet a Szent Korona átvételére küldött ki. II. Ferdinánd azzal bízta meg Pyber Jánost, hogy a Kassán tartózkodó Bethlen Gábor fejedelemtől hozza vissza a koronát, amit az ő vezetésével előbb a trencséni várba, majd onnan Pozsonyba szállítottak. Bethlen maga is igen elégedett lehetett Pyber János követi szolgálatával, ugyanis azzal tüntette ki a derék püspököt, hogy még ott Kassán, a korona átadását követő három napos „áldomás” után oklevelet íratott számára, amelyben hat tiszántúli falut ajándékozott neki. 1625. október 21-én az egri püspöki székbe helyezték Gyerkényi Pyber Jánost. 1633 októberében, 71 éves korában halt meg Nagyszombatban, és ott is temették el a Szent Miklós templomban.
Itt azonban egy jeleleg még megoldatlan rejtély előtt állunk. A Gyerkényi Pyber Jánossal fémjelzett család címere ugyanis nem azonos a Gyerkényi Pyber Benedeknek Mátyástól kapott címerével. Az újabb címer teljesen másként fest, ugyanakkor a címerpajzsban egy keresztet tartó hód látható, amely a Pyber név eredetére utal. A hagyomány szerint a család a német birodalomból származik, és a Pyber név a német Biber szóból ered, amelynek jelentése: hód. A heraldikai szakirodalom sem tud mit kezdeni ezzel az ellentmondással, de a nemzedéki összefüggést sem zárja ki teljesen. Egy biztos: mindegyik általunk bemutatott Pyber felmenő előnevét Györkönyről veszi. A nemesi predikatum és a családi név tehát egybevág. Ez önmagában elegendő érvnek tűnik a rokonsági kapcsolat megléte mellett. Annál is inkább, mivel a Pyber különleges, ritka név. A források egyébként, egyazon személyről szólva, a névnek hol a Pyber, hol Pryber alakját használják. Nyilvánvalóan különböző olvasatról van csupán szó. Ez is amellett szól, hogy a két címer ugyanahhoz a családhoz kötődik.