I.

„Az országos gyorsasági versenyben a kitűnően felkészült csapatok közötti vetélkedésben az első helyezést Tolna megye Györköny község tűzoltócsapata érte el 3 perc 10 másodperces idővel; 2. Békés megye Sarkad község csapata 3 perc. 30 mp; 3. Komárom megye Tokod község csapata 3 perc 30 mp idővel. A B. M. Tűzrendészeti Parancsnokság és az OTE mindhárom csapatot díjazásban részesítette.

   Amikor megkérdeztük Halmai János [helyesen: Ádám] tű. alhdgy elvtársat, Györköny község tűzoltóparancsnokát, hogy a versenyben elért jó eredmény minek tudható be, a következőket válaszolta: - Először is annak, hogy a tűzoltóság valamennyi tagja becsülettel helytáll posztján. Szeretik ezt a hivatást és időt, fáradságot nem kímélve dolgoznak, hogy eleget tegyenek a reájuk bízott feladatoknak. Másodszor: a helyi párt és tanácsszervek, valamint a község dolgozói szeretik és megbecsülik tűzoltóságunkat és támogatnak munkánkban.

   Ezután elmondotta Halmai elvtárs azt is, hogyan készültek az országos gyorsasági versenyre.

 ̶ Amikor a megyei versenyt megnyertük és bekerültünk az országos döntőbe, nagyon izgalmas napok következtek. Minden nap gyakorlatot tartottunk és gyakorlat közben mindig újítottunk valamit, mert tudtuk, hogy erős ellenfeleink előtt csak .úgy nyerhetünk versenyt, ha valami újat produkálunk és ezáltal a riasztástól a beavatkozásig az időt a legminimálisabbra csökkentjük. Így jutottunk el odáig, hogy a szívó- és nyomóvezetéket vonulás közben megszereltük és a helyszínre érkezésünkkor az összeszerelt vezetéket csak vízbe kellett dobni, illetve, csak ki kellett vele futni. A víz megjelenése már csak pillanat kérdése volt.

   A kivonulásnál komoly időt vesz igénybe a lovak befogása, ezért itt is újítani kellett. Ezt úgy oldottuk meg, hogy készítettünk a rúdra egy olyan tartóláncot, amely zárkapocs módjára működik és nem kellett időt fecsérelni a fűzögetéssel, csak egy fogással beakasztani a szügykarikába.

   Egyszóval nagyon izgalmas volt ez két hét, a megyei verseny megnyerésétől az országos verseny lebonyolításáig, de megérte, mert az a sok szép versenydíj, amit a B.M. Tűzrendészeti Parancsnokság és az OTE részünkre biztosított azt bizonyítja, hogy megbecsülik, és méltóképpen jutalmazzák a tűzvédelem terén becsülettel dolgozó egységet. Azok a községi tűzoltóságok,  ̶  amelyek eddig nem értették meg a gyorsasági versenyek jelentőségét, és nem vették azokat komolyan,  ̶  okuljanak Györköny község példájából.”

(Részletek a MAGYAR TŰZOLTÓ című lap 1953. november havi számának ”Az országos gyorsasági verseny tanulságai” című cikkéből.)

 

II.

„A györkönyi önkéntes tűzekék joggal érdemelték ki a lakosság megbecsülését.

Ebben az évben kétszer kondult meg a vésztjelző harang a györkönyi templom tornyában.

  ̶  Valahol tűz van a faluban  ̶  siettek ki az utcára aggódó tekintettel az emberek szeptember 5-én estefelé is, amikor a harang kongását meghallották. A templom közelében lakók a tornyot figyelték, hogy merre mutat a zászlócska, a falunak melyik része felé induljanak a bajbajutottak segítségére. Mások a tanácsháznál lévő tűzoltószertár felé rohanó tűzoltóktól tudakolták, hogy hol ütötte fel fejét a vész, kinél tört ki a tűz, amely könnyen végzetes tűzvésszé nőhetne, ha nem állnák gyorsan útját. Hiszen az épületeknek több mint a fele náddal fedett még és mint faluhelyen a legtöbb udvarban itt is kisebb-nagyobb boglyákban, kazlakban ott áll az állatok évi takarmánya, széna, szalma, törek. Ott áll a szalmával fedett fészerekben a gazdasági felszerelés, a padlásokon a gabonatermés.

   A szél által elsodort szikra, vagy égő zsarátnok könnyen lángba- boríthatna egész utcasorokat. A tűzoltókocsi azonban néhány pillanat múlva vágtatva robogott ki a tanácsháza kapuján, Böndör Jánossal, Forgács Mihállyal, Krausz Vilmossal és a többi önkéntes tűzoltóval, meg a parancsnokukkal, Halmai Ádámmal. S már a legtöbben tudják, hogy Schallék Bocskai utcai portájára tartanak. Ki vödörrel, ki kannával sietett hát a tűzoltók után segíteni, mert a veszély még szorosabb egységbe forrasztja ilyenkor az embereket.

  ̶  Csak a tűzoltók gyors és szakszerű munkájának köszönhetem  ̶  emlékezik vissza Schall Pál a szerencsétlen eseményre  ̶ ,hogy nem lett a lángok martaléka az összes takarmányom és nem terjedt át a tűz a nádfedeles istállómra. Nélkülük bizony nem sokra mentünk volna. És ki tudja milyen kár származhatott volna még  ̶  mutat a szomszédos kertekre, házakra, ha nem fojtják el olyan gyorsan a tüzet, így nekem is csak kisebb károm lett.

  ̶ Nagyon komoly és áldozatos munkát végeznek itt a község önkéntes tűzoltói az egész lakosság vagyonának a védelmében  ̶  mondja Dobai elvtárs is, a tanács titkára. A gyors és jól képzett tűzoltók mentették meg Bősz Pálékat is a nagyobb kártól, ahol a másik tűzeset történt. Jórészt az ő munkájuknak köszönhető, hogy 3 év óta nem pusztított nagyobb tűzvész a községben. Ezért szereti, becsüli és támogatja őket a község lakossága.

Tekintsük hát meg közelebbről a györkönyi tűzoltók munkáját, mit csinálnak akkor, ha nem vészesen kondul a harang a falu felett.

  ̶  Harminchat kiképzett tagja van az önkéntes tűzoltóőrsnek  ̶  világosít fel bennünket Halmai elvtárs  ̶ , de újabban ismét tízen jelentkeztek felvételre.

És nem kis büszkeséggel mutatják meg a tűzoltó őrszobán kifüggesztett járási, megyei és országos versenyeken nyert okleveleket  ̶  összesen huszonötöt  ̶  és a szertárban elhelyezett felszerelési tárgyakat. Itt van az 1953-ban rendezett országos gyorsasági verseny első díja, egy ezüst serleg is.

   De Halmai elvtárs mégis arra a legbüszkébb, hogy a jól képzett kis csapat nemcsak a versenyeken állta meg a helyét, hanem a gyakorlatban, baj esetén is. Amikor azonban arról beszél, hogy most is minden hét péntekjén, tavasszal pedig vasárnaponként összejönnek továbbképzésre, maga mondja Halmai elvtárs, hogy munkájuknak ez csak az egyik része.

  ̶  A legfőbb tevékenységűnk most is a tűzvédelemre, a tűzesetek megelőzésére irányul.

A községet 8 tűzrendészeti területre osztották fel és a területfelelős tűzoltók havonta ellátogatnak minden lakásba, minden udvarra. Megnézik, rendben van-e az állandó tűzvédelmi felszerelés, megfelelően történik-e a berakodás a gazdasági udvarokba. Körülnéznek a lakásokban, hogy tűzrendészeti szempontból nincs-e kifogásolni való és elbeszélgetnek a legutóbbi tűzesetek tanulságairól is. Erre bizony szükség is van, mert a legutóbbi két tűzeset is amiatt keletkezett, hogy a kisgyermekek kezébe gyufa került.

   Rendkívül fontos és nagy jelentőségű tehát az a munka, amelyet a györkönyi tűzoltók olyan lelkesen és fáradságot nem ismerve végeznek a község biztonságának, lakótársaik vagyonának védelmében. Eddigi munkájukkal joggal érdemelték ki a lakosság megbecsülését és támogatását.”

 

(Szabad Föld, 1956.01.01. 7. o.)

 

Közzétette: Brunn János 2022. április