Györkönyi Károlynak Az utolsó dézsma c. novellájában az öreg tanító a következőket meséli a főszereplő ifjú Zátonyi Sándornak az ozorai népfölkeléssel kapcsolatban: Megjött a népfölkelésre a parancs. Duzzogva, lesütött fővel verődtek össze a községházára, keserű haragban. Nem parancsol nekik senki, a földesúr sem...Aztán amikor együtt volt a lázongó tömeg, vágtatva jött ő!...ragyogott a honvédtiszti egyenruha aranyja-bíbora. Majd az ő lelkesítő szavai hatására dalolva, kurjongatva, a síró asszonyokat a házukba visszakergetve, kaszával fejszével,doronggal indult ez a gatyás nép Ozora alá...Milyen idők voltak azok!Milyen idők!
A leírt jelenet első részét, mármint a györkönyiek ódzkodását az eseményekben való részvételtől, egy korabeli levélrészlet hitelesíti. Forster Antal alezredes, a nemzetőrség elrendező elnöke 1848 június 1-én panaszos levelet ír Augusz Antalnak, amelyben arról számol be, hogy a megyében többhelyütt ellenszenvvel viseltetnek a toborzásokkal szemben. "Györköny még magát beíratni is ellenzi,és azt mondja, hogy őnéki mindegy akár őtet a török akár a muszka kormányozza."
Ebben a mondatban benne van az a keserűség, amely az idetelepült németekben alakult ki a korábbi évtizedek nacionalista, nemzetiségellenes magyar politika hatására. A jelenet második szakaszában történtekről nincs bizonyító adatunk, de azon az alapon, hogy az állítás első fele reálisnak bizonyult, feltételezhetjük a folytatás hitelességét is. Nem tudjuk bizonyosan, hogy a györkönyiek ott voltak-e Ozoránál. A "gatyás népet" odavezető honvédtiszt lehetett Meszlényi Károly őrnagy is, akinek hősi helytállását Perczel Mór is kiemelte a Roth lefegyverzéséről szóló beszámolójában.(A novellában szereplő Zátonyi név a Meszlényivel azonos.)
Visszatérve a toborzásokhoz, tudjuk, hogy a kezdeti elszórt ellenállás megszűnt később. A megye központi választmánya 1848. július 16-án rendelkezett a népesség arányához képest igazságos kivetésről. Ennek értelmében Györkönynek 25 újoncot kellett állítania. A létszámot lehetőleg az önként jelentkezőkből igyekeztek elérni, ahol azonban ez nem ment ott az alkalmas egyéneket összeírták, és sorshúzás útján állították ki a községre kiszabott nemzetőröket."
Először a 18-40-es korosztályból válogattak, de, ha ez kevés volt, akkor 50 éves korig is elmentek. /Vö: Horváth Á. A Tolna-megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában/ A kisorsoltak maguk helyett fizetett embert is állíthattak, ezzel a györkönyiek egy része is élt.
A huszönöt györkönyi nemzetőr névsora a következő:
1. Szabados Ferenc, 2. Bálint Mihály (Huber Pál helyett), 3. Paur András, 4. Hackstock Ádám, 5. Mészáros János, 6. Fauszt Pál, 7. Mutz János, 8. Jaksa János, 9. Szisz /Szüsz/ Jakab, 10. Kolonits István, 11. Stiner Pál, 12. Pintér András, 13. Maixner András, 14. Nepp Péter, 15. Fogel János, 16. Kirschner Konrád, 17. Blatner György, 18. Gáspár József, 19. Mészáros György, 20.Szafenauer György, 21.Koch Imre, 22.Svarcz /Schwarz/ Jakab, 23.Németh János, 24.Esztergombi József, 25.Grünwald Ádám /Leb András helyett/
A kötelezően kiállítandókon kívül volt még három önkéntes is: Forster Béni /Forster Benedek fia, aki később főhadnagyságig vitte/, Tassy Béla, és (S)alamon Lajos. Mindhárman a Györkönyben lévő közbirtokosok fiai.
Később további hat fővel megemelték a kiállítandók számát. Közülük kettőről az áll, hogy "vándorlában" vannak. Ezek Keller János és Pámer György. Négy további emberről egy másik összeírásban az szerepel, hogy "meg nem jelentek": Smid /Schmidt/ János, Lahm György, Lepp Konrád, Szaib Lőrincz.
Külön kell megemlékeznünk Forster Antalról/ Forster Benedek másik fia/, aki nem szerepel ezeken a listákon. A magyarázat az lehet, hogy a toborzásokkor még nem töltötte be a 18. évét, és csak később jelentkezett önkéntesnek. A halálakor állított sírkőre felesége nyilván nem véletlenül vésette rá, hogy férje 1848/49 honvéd volt.
1885-ben ezzel ismét nyíltan és öntudatosan lehetett büszkélkedni.
A nemzetőrnek toborzott legényeket a szabadságharc során honvédekké avatták, és részt vettek a történelemből már ismert csatákban. Azt azonban már nem tudjuk ki merre harcolt. Annyit tudunk még, hogy 1850-ben a volt honvédek közül hét györkönyit soroztak be a császári seregbe. Alkalmatlanság miatt négyen nem kerültek be a császáriakhoz, és "hazabocsájtattak". Közülük az egyik a fent említett Forster Antal, akinek a "jobb karja csonttörés következtében elferdült."